Az északír iskolarendszer sajátosságai
Tagintézmény-vezetőnk Erasmus+ pályázat keretében Belfastban járt
2017. február 26. és március 5. között az International Study Programmes által szervezett Courses for European Primary and Secondary Headteachers (Kurzusok európai általános és középiskolai igazgatóknak) című kurzuson vettem részt Észak-Írország fővárosában, Belfastban.
A kurzus java része iskolák látogatásából állt, amelyek során változatos tapasztalatokat gyűjthettünk az északír iskolarendszerrel kapcsolatban, és a kialakult beszélgetések során alkalom nyílt tapasztalatcserére a vendéglátókkal és a többi résztvevővel is. A programban egy lett, egy szlovák és két magyar igazgató, egy bolgár igazgató és a helyettese, és egy spanyol tanár vett részt.
Észak-Írországban az 1998-as nagypénteki egyezmény óta béke van, és bár az elmúlt közel két évtizedben jelentősen normalizálódott a helyzet (Belfast az egyik legbiztonságosabb város a világon!), a mindennapokat, s így az oktatást is még mindig áthatja az írek és britek közötti évszázados feszültség. Ennek különös aktualitást adott az, hogy egy kormányválságnak köszönhetően a kurzus hetében zajlottak az előrehozott parlamenti választások, és a pedagógus szakszervezetek is sztrájkoltak (ezért például bizonyos iskolákban nem mehettünk be a tantermekben a tanórák alatt).
Az északír iskolarendszer mai napig egyik legjellemzőbb tulajdonsága a felekezeti megosztottság; az iskolákat alapvetően az állam finanszírozza, de legtöbbjüket vagy a katolikus vagy a protestáns egyház tartja fent. Újabban a katolikus-protestáns ellentét enyhítése érdekében egyre több ún. integrált iskola nyílt, melyben felekezetre való tekintet nélkül fogadnak tanulókat.
Az első napon egy ilyen iskolába látogattunk el, ahol megtapasztalhattuk, milyen erőfeszítéseket tesznek az északír megbékélésért, az eltérő kulturális és vallási nézetek, értékek és hagyományok kölcsönös megismertetésén keresztül, ennek minden nehézségével és szépségével együtt.
A második és harmadik napon egy-egy lányoknak fenntartott, katolikus közép- illetve általános iskolában jártunk. Előbbi új építésű, magas színvonalú, utóbbi már inkább átlagosabb helyzetű intézmény volt, de mindkettőben az eredmények bemutatása mellett őszintén beszéltek a hátrányos családi háttérből érkező lányokkal való törődés nehézségeiről is.
A negyedik nap délelőttjén a Belfast Metropolitan College egyik tanárával beszélgetve az átalakuló északír tanárképzés, továbbképzés és tanfelügyelet helyzetébe, délután pedig a felnőttoktatás egy sajátos szeletébe, egy idősek otthonában működő olvasókör tevékenységébe kaphattunk bepillantást.
Az ötödik napon ismét egy középiskolában jártunk, ahol a Success for All (Siker Mindenkinek) nevű, kooperatív tanulási program elemeivel ismerkedhettünk meg, valamint sikerült szakmai kapcsolatot kialakítanom az iskola egyik informatika tanárával, ami azért fontos számomra, mert óraadónként egy egri középiskolában angolul oktatok informatikát.
Az egy hetes tartózkodás alatt számos ingyenes vagy önköltséges kulturális programon is részt vehettünk: ellátogattunk a belfasti városházára (City Hall) és parlamentbe (Stormont), az Ulster Múzeumba és a Queen's University-re, de a legnagyobb élményben a Titanic Belfast kiállításon és a Black Taxi Tour-on (nyugat-belfasti politikai falfestmények) volt részünk. Utóbbi során megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a katolikus és a protestáns negyedet a mai napig többméteres fal választja el, melynek kapuit éjszakánként még mindig bezárják. Egy ír családnál szálltam meg, és sok alkalmam volt esténként vendéglátómmal, egy nyugdíjas ír tanárnővel beszélgetni, aki segített megérteni mindazt, amit napközben tapasztaltam. A kurzus zárásaként a Giant's Causeway (Óriások útja) nevű tengerparti bazaltképződményhez tett egynapos kirándulás is igazi élményt nyújtott.
Köszönet a lehetőségért!
Rázsi Botond